A családi étkezések sokaknak lehetnek komfortzónán kívüliek – például azoknak, akik máshogy étkeznek, mint a többiek. Hogyan segít az erőszakmentes kommunikáció abban, hogy mindenki számára élhető legyen egy ilyen helyzet?
Az alapfeltétel
Az erőszakmentes kommunikáció akkor segít, ha mindenki részéről megvan a szándék a kapcsolatra, ha tényleg az összes felet érdekli, hogy mi van a többiekkel. (Ha ez hiányzik, akkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy miért is ünnepelnénk együtt.)
Hogyan csináld?
Ha minden oldalról megvan a szándék a kapcsolatra, akkor az egyik opciónk az, ha magunkról beszélünk: megoszthatjuk azt, hogy mi hogy vagyunk, és mire van szükségünk, és megfogalmazunk egy kérést is.
Ehhez az előre tervezés elengedhetetlen.
Amikor 2020-ban átálltam a teljes értékű növényi étrendre (ténére), akkor minden közös családi esemény előtt írtam egy e-mailt. Ebben leírtam, hogy én hogyan étkezem, pár szóban azt is, hogy miért, és hogy szívesen mesélek még annak, akit bővebben érdekel, illetve hogy viszek magamnak ételt, amit persze a többiek is megkóstolhatnak.
Fontos, hogy megfogalmazzunk egy kérést is, hiszen egy ilyen információ birtokában a szeretteink állhatnak értetlenül és tehetetlenül, és nem feltétlen tudják, hogyan reagáljanak rá és mit csináljanak. Én akkoriban ezt még nem tudtam, és csak annyit írtam, hogy viszek olyan ételt, amit én is ehetek és természetesen mindenki más is, aki szeretné megkóstolni. Mostanában már kihasználom a kérés erejét, és arról is egyeztetünk a rokonaimmal, hogy az általuk hozott étel megfelel-e a számomra, esetleg van-e olyan kis átalakítás, amivel úgy is el lehet készíteni, hogy én is nyugodt szívvel ehessek belőle.
A készülés során érdemes lehet még sablon mondatokat gyűjteni, amit mindig elő tudunk kapni, ha szükség van rá. Az egyik kedvencem az „én így tartom jónak”, bár a használatában még szeretnék fejlődni.
Nehezítő tényezők
Számomra nehézség, akiket nagyon szeretek, azok nem a ténét követik – hiszen úgy sokkal jobb lenne nekik, szerintem a téné étkezés a lehető legjobb döntés rengeteg szempontból –, viszont fontos, hogy én is tiszteletben tartsam az ő integritásukat, és elfogadjam az ő döntésüket az étkezésükkel kapcsolatban (is).
A lényeg végül is ez, hogy mindenki beleteszi a saját részét a közösbe — így mindenki találhat majd olyat, amit jó szívvel tud enni. Egyszerűen hangzik, igaz? Persze a gyakorlatban sajnos ritkán működik ennyire gördülékenyen. Könnyen előfordulhat, hogy elsőre nem is sikerül, és sok minden balul sül el.
Akkor újra meg újra elő kell venni a témát, hiszen hosszú távon szeretnénk közösen ünnepelni. Minden tapasztalatból tanulhatunk, és már így készülhetünk előre a következő alkalomra.
Eleinte még nem tudatosítottam magamban, hogy mi az igazán fontos számomra, és mi nem. A szívem mélyén reméltem, hogy a gyerekeim majd azt eszik, amit egészségesnek tartok. Sajnos nem így történt: falták a szalonnát és a kolbászt, és ráadásul utána otthon még hiányolták is. Erre teljesen rosszul reagáltam: megsértődtem, és haragudtam rájuk emiatt. Mostanra erre a szűk családon belül már sikerült egy számunkra élhető megoldást találni: otthon mindig mindannyian téné szerint étkezünk, és nem is engedünk be más élelmiszert, míg házon kívül mindenki azt eszi, amit szeretne. Egyébként ez a megoldás nem optimális számomra, de élhető, és most éppen ez az, ami nekünk működik.
Készüljünk együtt!
A december 18-ai ingyenes workshopon a saját, konkrét szituációd kapcsán végigmehetsz ezeken a lépéseken:
- tudatosítani, hogy mit szeretnél;
- előre tervezni;
- magadról beszélni és meghallgatni a másik felet is;
- kreatívan addig egyeztetni, amíg a másik szívből tud igent mondani a kérésedre,
miközben az érzéseid és szükségleteid alapján megfogalmazol magadnak egy konkrét cselekvési tervet.
Idő függvényében néhány szituációt el is fogunk játszani, gyűjtünk gyakran felmerülő megjegyzéseket, és keresünk hozzájuk használható sablonválaszokat.