2020.07.05.
(hosszú olvasnivaló ráérős vasárnap délutánokra 😉 )
Az ECornell tanfolyamának 2. részében arról volt szó, hogy mindent, amit a világról és annak működéséről gondolunk, nagyon erősen meghatároznak olyan külső tényezők, paradigmák, amik tulajdonképen úgy foglalhatóak össze, hogy a „tudomány mai állása” meg a „világkép”. Tehát azt tartjuk jelenleg igaznak például, hogy a Föld kering a Nap körül, de ez nem volt mindig így.
Az is meghatározó, hogy milyen kultúrában élünk, milyen családban nőttünk fel. Életünk során persze az elképzeléseink változhatnak mindenféle hatásra, de ez általában egy lassú folyamat. Személyes szinten és a közösség szintjén is, gondoljunk csak bele, mennyi ideig tartotta magát, hogy a Föld lapos, vagy, hogy egy magyar vonatkozást említsünk, mennyire nem fogadták el kortársai Semmelweis Ignác felfedezését, hogy a klórmeszes kézmosás csökkenti a gyermekágyi halálozásokat.
Arról is mindenkinek van egy elképzelése, hogy mi egészséges, és az is egyénenként változó, hogy mennyire fontos számunkra az egészség megőrzése, elérése, és hogy mit vagyunk hajlandóak tenni érte. Azt is paradigmák befolyásolják, hogy egy betegség esetén mivel magyarázzuk annak létrejöttét és honnan várjuk a gyógyulást.
Például: Egy bizonyos kórokozó? Antibiotikum! Mellrák? Emlő eltávolító műtét!
Ezek nagyon jól szemléltetik a betegségek „lokális” elméletének paradigmáját. Azt a metaforát hozza a tanfolyam (kiegészítem pár saját gondolattal), amikor egy elefántot próbál meg meghatározni hat vak ember, és mindenki csak a hozzá közel eső részéről tud nyilatkozni. Mindegyik leírás nagyon részletes, alapos, és nagyon fontos a tudomány fejlődése érdekében. De ha az elefántnak mondjuk koszorúér szűkülete vagy cukorbetegsége lesz, a megfigyelők csak nagyon soká veszik észre, akkor, amikor az ő területükön tüneteket okoz. Ekkor megpróbálják majd az észlelt tüneteket enyhíteni és megnyugtatják az elefántot, hogy ez a korral jár. Az elefánt elkezdi szedni az összes gyógyszert, amit a hat specialista javasolt neki, a tünetek hol jobbak, hol rosszabbak, de hosszú távon az alapfolyamat megy tovább, szegény elefánt igazából egyre rosszabb állapotban van, egyre kevesebb dologra képes, míg végül meg is hal, 10 évvel korábban, mint a szabadon élő elefántoknál szokásos.
A másik megközelítés, amikor egyben nézzük az elefántot. Észrevesszük, hogy minden mindennel összefügg a szervezetében és számos környezeti hátas is érvényesül. Lehet, hogy ez egy cirkuszi vagy laboratóriumi elefánt? Lehet, hogy a helytelen táplálkozástól, mozgásszegény életmódtól, stressztől és túl sok munkától, szorongástól van a betegsége? Lehet, hogy nem jön ki jól a többi elefánttal, bánatában és unalmában is eszik, esetleg dohányzik? Az idegeskedés kimeríti, állandóan fáradt, ezért vödörszámra issza az energiaitalt, amitől megintcsak nem tud elaludni? Lehet, hogy emiatt estenként legurít egy-két sört, hogy legalább valami jó dolog történjen aznap, meg talán könnyebben el is alszik? Azt persze nem tudja szegény, hogy az alkohol felületessé teszi az alvást, ezzel rontja a minőségét és megint csak kevésbé lesz kipihent reggel…
Szegény elefántra ráférne egy alapos életmód váltás. Amikor egy egészségügyi csapattal rávilágítunk ezekre az összefüggésekre, együttműködünk vele és újra gondoljuk minden egyes szokását, mert az számít igazán, hogy milyen döntéseket hozunk naponta, rendszeresen, hónapokon, éveken át.
Ugye, milyen jó lenne egy ilyen csapat, akikhez fordulni lehet? (Rajta vagyunk 😉)
Nem kell ahhoz nagyon betegnek lenni, hogy megvizsgáljuk mindennapi szokásainkat. Nem kell újév, születésnap, velünk egykorú ismerős halála, hogy „új életet kezdjünk”. Sőt, nem kell új életet kezdeni se, pláne nem holnaptól, hanem időről-időre önvizsgálatot kell tartani, tudatosan ellenőrizni a szokásainkat, döntéseinket, és ha úgy ítéljük, szépen lassan be lehet gyakorolni egy új, jobb szokást, magunkévá tenni új paradigmát, ami jobban szolgálja az egészségünket.
Nektek van olyan szokásotok, amit a családból vagy iskolából hoztatok és felnőttként átgondoltatok, megváltoztattatok? Szoktatok le dohányzásról? Szoktatok rá rendszeres sportra? Mi segített?