Az Everness-fesztiválon előadott testmozgás és növényi étrend tematikájú előadásom alapján írtam ezt a sorozatot, most a blogon megszokottnál kicsit hosszabb részekkel. Ebben a másodikban bemutatkozom, elmondom, hogyan lettem orvos👩⚕️ és tánctanár💃, és mesélek a testmozgásról, főleg a táncról és annak csodás hatásairól az egészségre.
Dr. Juhász-Keglovits Klára vagyok, gyermekgyógyász szakorvos, életmódorvos, növényi táplálkozás szakértő és táncoktató. Jelenleg Pomázon dolgozom gyermekorvosi alapellátó körzetben, mellette életmódorvosként a Hat Alma Családi Életmódműhelyt vezetem, és szabadidőmben rendszeresen táncolok és táncot is tanítok.
Hosszú kacskaringós út vezetett idáig. 🛣️Mesélek erről az utamról, aztán a beszélünk a mozgásról általánosságban, de főleg a kedvenc sportomról, a táncról, és végül a testmozgás és a növényi étrend kapcsolatáról.🤸🥒
⁉️Hogyan lettem orvos és tánctanár?
Az emberi működés és az egészség mindig is érdekelt, általános iskolában határoztam el, hogy az orvosira fogok jelentkezni, már a gimnáziumot is ez alapján választottam.
Közben pedig a sport is kisgyerekkorom óta az életem mindennapos része, sok különböző mozgásformát kipróbáltam és néhányat közülük évekig űztem: szertorna, vívás, pingpong…🤺🏓 majd jött a nagy szerelem, a tánc. A táncon belül is különböző műfajokat gyakorlok rendszeresen, egymással átfedésben, mikor éppen melyiken nagyobb a hangsúly: társastánc, hastánc, jazzbalett, és egy kicsit ide sorolom a jógát is.
Ne vegyétek ezt szentségtörésnek, mert bár az egyes táncműfajok mozgáskultúrájában számos jógához🧘♂️ hasonló elem található, itt elsősorban arra utalok, hogy az a fajta testtudatosság és befele figyelés, ami a jóga sajátja, számomra megjelenik a táncban is és meg tudok a táncban élni egy nagyon hasonló meditatív állapotot.
Mindig a sport segített a tanulásban📖 is: tudtam, hogy ha menni akarok edzésre, alig van időm a ✏️ leckére: összekaptam magam és gyorsan végeztem. A sport segített a nap végén jót aludni és fejleszti a memóriát, koncentrált figyelmet is. A legtöbb barátom is ezekből a körökből van és sokat számított a támogatásuk a különböző iskolai-munkahelyi hullámvölgyek átvészelésében.
Az egyetem alatt szándékosan sosem vettem fel késő délutáni, esti kurzusokat: gyakorlatilag minden este táncolni jártam, addig egy félreeső zugban tanultam egy órát, meg a metrón olvastam a tankönyveket, de egyszerűen muszáj volt az agyamat az egyik fajta leterhelő munkából átkapcsolni egy másikfajta gondolkozási módba és persze kimozogni a felgyűlt feszültséget az idegrendszeremből👾 a feszített tempó miatt, és a testemből a sok ülés miatt.
A tánc egy nagyon összetett műfaj, számos testrészünkre kell egyszerre odafigyelni a mozdulatok helyes kivitelezéséhez, ezen felül pedig vagy koreográfiákat tanulunk, ami a memóriát remekül fejleszti, vagy pedig rengeteg figurát, amikből improvizálni kell, mindezt a zene ritmusára; ráadásul a páros vagy csoportos műfajokban a többiekre is odafigyelve. A színpadi fellépésekhez pedig még azt is be kell gyakorolni, hogy a közönség figyelme, jó esetben hangos reakciói, a vakító reflektorok fénye, a szokatlan környezet ellenére se essen ki a fejünkből a koreográfia, és ha hibázunk, akkor is mosolyogva menjünk tovább.
Szóval a tánc a szimpla „kikapcsolódás” mellett az agy tényleges átkapcsolása is egy teljesen más működésre, miközben minden porcikánkat átmozgatjuk.
Az egyetem👨🎓 utolsó évében még egy táncoktató képzést is elvégeztem, el voltam szánva rá, hogy otthagyom az orvosi pályát és tánctanár leszek, persze abban is az emberek testi-lelki egészsége motivált elsősorban, a kreatív és változatos munka mellett.
Végül mindkettőben meg tudtam maradni és megtaláltam azt a területet, ahol jól érzem magam: így a gyermekorvosi-életmódorvosi munka mellett mai napig készítek fel esküvői táncukra 💒 párokat, illetve fordulhatnak hozzám esküvőtől teljesen függetlenül is, hogy az életmódorvoslás szemléletében, annak több pillérét ötvözve is törődjenek az egészségükkel és töltődjenek, fűszerezzék új élményekkel a kapcsolatukat.