❗Azok a technikák, amiket jó szívvel ajánlok, mert magam is próbáltam és mert rengeteg kutatás is alátámasztja a hatékonyságukat, azok a mindfulness alapú módszerek – ezeket egyébként kutatták fogyásban és dohányzás🚭 leszokásban is, és működnek – és az erőszakmentes kommunikáció. És az benne az óriási, hogy bár látszólag teljesen máshonnan közelítenek meg teljesen más témákat, …
Figyelhetek arra a gyomorremegésre, ami az idegesítő helyzetben keletkezett bennem, vagy visszatérhetek a légzésemhez, mint egy horgonyhoz⚓. Megnézhetem, hogy amellett, hogy jelenleg mondjuk csalódott vagyok vagy félek – mi van még? Lehet, hogy közben ugyanúgy hallom a madarakat 🦅 vagy az autókat 🚗az ablakon túlról, lehet, hogy egyidejűleg bizakodó és kíváncsi is vagyok? Szóval ez …
Lehet azt választani, hogy nevet adunk az érzelmeinknek, megfogalmazzuk és így jobban meg tudjuk érteni és akár ki is fejezni magunkat, mint például az erőszakmentes kommunikáció technikája🗣️🗨️. Vagy dönthetünk úgy, hogy nem címkézünk, csak megfigyeljük, nyugtázzuk, hogy milyen érzetek keletkeznek a testünkben, milyen automatikus gondolataink jönnek – mint az autogén tréning alapú technikák esetén. És …
Megtanulhatjuk máshogy is kezelni a feszültségünket🌅🎮, ami egy nehéz helyzetben keletkezik bennünk, ehhez szükséges a rendszeres gyakorlás‼️, bármilyen stresszkezelő technika elsajátítása. Ami általában segít, az egy olyan megengedő, elfogadó hozzáállás, amivel egyrészt tudatosítjuk magunkban, hogy amit érzünk, az normális, másrészt igyekszünk az érzelmeinket, gondolatainkat úgy megfigyelni, mint az időjárást.🌤️⛈️🌦️🌨️ Az érzelmek és a gondolatok automatikusak, …
A kontextuális pszichológiai irányzat az a nézet, amely szerint a viselkedésünk nem jó vagy rossz, hanem az adott kontextusban, helyzetben segít vagy nem segít.✅ Mivel a külső stresszforrásokból érkező terhelést nagyon nehéz lecsökkenteni, és belülről is nagyon hatékonyan generáljuk magunknak azokat a gondolatokat, amiken aggódhatunk (hiszen, emlékezzünk, ez segített túlélni, hogy minden gyanús bokor 🌳mögött …
Egy másik példa, ha mondjuk egy kisgyerek sír 🧒és nem sikerül megvigasztalni, vagy összevesztél valakivel: Ugyanúgy fenyegetésnek éljük meg, stresszhormonok, izomfeszülés, a pulzus és légzés szaporább, a figyelmünk rászűkül a helyzetre és nem találunk megoldást… és a frusztráció gyakran kiabálás formájában törhet elő, ami szintén a feszültség csökkentését célozza.📢📢📢 Ez is mind teljesen normális, ösztönös …
Képzeljük el, ahogy ülünk a számítógép előtt esetleg a megírandó vizsgakérdésekkel vagy a főnökkel szemben, és fut a program: adrenalin, kortizol az egekben, a pulzusunk a légzésünk gyorsul, az izmaink megfeszülnek… és?😱😱 Nem szerencsés megütni sem a főnököt sem a számítógépet, és igazából nem segít rajtunk az elmenekülés sem. Úgyhogy csak ülünk ott és feszültek …
Van egy csomó olyan helyzet, amire nem tudunk a korában leírt módon mozgásos választ adni👩🎓 (az üss vagy fuss elvek mentén). Például a közelgő határidő és a tornyosuló munka, és az a gondolat a fejünkben, hogy mi lesz, ha nem lesz kész vagy ha nem tetszik majd a főnöknek???🗣️ Itt nincsen szó valós fizikai veszélyről, …
💔Nem kell feltétlen a tényleg világrengető problémákra, járványra vagy háborúra gondolnunk, amikor azt mondjuk, hogy továbbra is vannak olyan helyzetek, amikor hasznos, hogy tudunk stresszelni. Például ez segít felkelni reggelente az ágyból 🛏️ és egyáltalán elindulni. Ez segít egy vizsgán📖 előszedni olyan tudást is valahonnan az agyunk 🧠rejtett zugából, amiről nem is tudtuk, hogy tudjuk …
❗Manapság az evolúciónk során sosem tapasztalt módon nagyon biztonságos környezetben élünk, nem túl valószínű, hogy előugrik a kardfogú tigris 🐅 a bokorból, és a korábbiakhoz képest ritkán történik meg szerencsére, hogy megtámadnak az utcán; viszont az evolúciós működés továbbra is ugyanez🧩. És látjuk, hogy azért tényleg nem dőlhetünk hátra és nem szurkolhatunk az evolúciónak, hogy …